Sok nővel találkoztam már, akik úgy gondolják, a pirosító használata nélkülözhető. Ami engem illet, ha csak alapozót használnék, mindig sápadtnak, fáradtnak tűnnék.
A friss levegőtől üde lesz a bőrünk, piros pozsgás az arcunk. De sajnos nem a városokban, mert főleg a nagyvárosokban, minden van, csak nem friss levegő. Így a bőr könnyen lesz sápadt, fakó.
Láttam már olyat is, amikor a pirosító viselőjének arcát nevetségessé tette egy túl határozott, természetellenes csík. Azonban ha betartasz néhány szabályt, a csodájára fognak járni hamvas orcáidnak!
A színválasztás. Ha fehér bőrű vagy válassz egy rózsaszínes vagy barackos árnyalatú pírt. Fontos, hogy ne legyen túl élénk a színe! Ha sötétebb a bőröd, válassz a pirosas, téglás árnyalatok közül, vagy akár bronzosítót is használhatsz.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a pír megfeleljen a bőrtípusunknak.

A por állagú pirosítót ecsettel vigyük fel. Mielőtt az archoz érintem az ecsetet, kicsit megütögetem, nehogy túl sok festék legyen rajta. Figyelek, hogy mind a két arcra egyenletes mennyiség kerüljön, így lesz szimmetrikus. Érdemes olyan helyet keresni a lakásban, ahol egyenletes kap fényt az arc mind a két fele, így megkönnyítjük a dolgunkat.
Itt is szabály: az eszköznek makulátlannak kell lennie. A pírecsetet azért is kell tisztítani, mert ha sokszor dolgozunk vele az arcon, az ecset szőrszálaira a bőrről zsírréteg tapadhat, amivel ha újra belenyúlunk a pirosítóba, amivel egy olyan réteget képezünk a poron, ami után az már használhatatlanná válik az.
Szűcs Adri